Kétely között vergödöm,
Nem tudom mi legyen,
Egy jelre, szóra vágyom
Csak tudjam érdemes.

Lapjaimat kitárom,
Fura játék az élet,
Tudom nem így kéne,
Késhegyen libegve.

A tavasz szépsége,
Virágok sokasága,
S számtalan titka,
Körülöleli énedet.

Esélyemet latolgatom,
Mikor csodás,
Reggelente ébred,
A vörös napkorong,

Versemet papirra,
Nem feledve leírom,
Öszinte soraimmal,
Várom a válaszod.

Oka van mindennek,
Mi velünk történik,
Félek a választól,
S Te ezt jól tudod.

Pedig az igazság,
Jobb mint a fájó,
Megragadó, sötét,
Félelem s kétely.

Hogy is jön hozzád,
Ki oly csodálatos,
Egy magamfajta,
Álmodozó bolond....

Elragadó szenvedélybe

Szeretnék szárnyallni
Felhök között madárként,
érezni a szabadságot,
Mit te adsz nekem

Szeretném ha szeretnél,
Sétálni kettesben végtelen,
érezni, hogy velem vagy
S boldog leszel

Szeretném a felhök,
Feletti napsütést látni,
Ahol állandó csillogó,
Napsugarak játszadoznak

Szeretném képzelni,
én vagyok a mindened,
Reggelente kettesben,
Veled ébredni édesen

Szeretnék rohanni,
A messzi végtelenbe,
Semmivel se törödni,
Mi lehúz s megfojt

Szeretném a sebességet,
Mi közel visz hozzád,
Veled rohanni a messzi,
Elragadó szenvedélybe

Szeretném érezni,
Közelséged melegét,
Téli hajnalokon,
Mikor elfog a félelem,

Szeretnélek magam mellett
Tudni, örökké s
Azon túl, mikor testünk
Porba hull s elfeled

***

Kevés idönk együtt

Az élet mellém sodort,
álom voltál szívemnek,
Kevés idönk együtt,
Nem értem miért kellett.

Az igazi neved, Tündérke,
Szárnyaidat rejtegetted,
Köszönöm mit tettél értem,
Küldetésed megértettem.

Csak azt nem értem,
Célodat elerted,
Más ember lettem,
Mit köszönök végtelen.

De mégis, miért kellett,
Egy ilyen kis csodát,
örökre elveszítenem,
Túl nagy ár ez Istenem!

***

Mondd azt
Mondd azt, zavarlak,
Nem irok többé,
Szótlansagod megörjít,
Nem tudom mi legyen.

Mondd azt, elszúrtam,
és igazad van,
Elfogadom szavaid,
Nem kételkedem.

Mondd azt, lehetöség,
Mire vagyom Töled,
S tudom csoda kell,
Hogy megkapjam.

Mondd azt, csoda,
Miben mégis hiszek,
Várom naponta,
Rólad álmodok szüntelen.

***

Nem vigyáztam lelkedre
Bocsáss meg Tünderke,
Fáj a szó mit mondtam,
Bántottak a szavaim,
Lelkedbe gázolva.

Tetteimet magyarázom,
Tudom, nem kéne,
Mi lehetetlen, mégis,
Megpróbalom, hátha.

Nem vigyáztam lelkedre,
Mi benned legszebb volt,
Gyémántokkal kikövezett,
Enyém volt valamikor.

Pillanatot újra élem,
Ezerszer és mégtöbbször,
Fáj a távolsag ami,
Köztünk, újra tátong.

Jártam utánad egy évig,
Kiskutyaként követtelek,
Esélyemet megkaptam,
Mégis miért, elvesztettem.

Az álommal kaptalak,
Világodat megismertem,
Legfontosabb voltál nekem,
Nem vigyáztam lelkedre.

Bocsánatod nem várom,
Csak egy mosolyt kérek,
S tudom, nem haragszol,
A legnagyobb hibámra

***

Feladom az álmot,
Mi rólad szól,
Kitartás mi kéne,
Nagyon is jól tudom

Egy jel nélkül,
Harcolni tovább,
Számomra úgy tünik,
Kissé haszontalan

álmaimat megint,
Eldobom, sokadszor,
Megszoktam már,
Kissé fájni fog

Le kéne szálljak,
Világomból ide,
A földre, pedig,
Ott mégis jobb

Realitás, mi szó
Nem tetszik,
Be kell lássam,
Mégis, ez a való.

A remény oly szép,
álmok táplálója,
Néha ez is meghal,
Elfeled örökre

Saját kis világomat
Mégis álmodni akarom
Oly szép az, hol
Hercegnö te vagy

Bár ezt csak a
Remény mondatja velem,
Feladom az álmaimat,
Viszlát, ég veled.

***

Ments meg
Fáj a szó mit hallok,
Letaglóz egy gondolat,
Kerékböl nem megy,
Nem megy kiszállnom.

Fáj a kép mit látok,
Mégis nézem végtelen,
Kinzom magam, miért,
Te tudod Istenem?

Fáj az egész létem,
Rád gondolok naponta,
Egy szó kellene, s,
Repülnék a múltunkba.

Fáj a múltam nagyon,
Fizikai kinzó fájdalom,
Cipelem magammal,
Elengedni nem tudom.

Fáj már mindenem,
A szivem, a lelkem,
Kérlek gyere, gyere,
Ments meg kedvesem.

***

Egy vers a múltból
Elsöre sikerült versemnek,
Címet adni, mely találó,
Eddig csak az álmokról,
Jövöröl írtam szüntelen.

Magyarázni nem kell, tudom,
De szeretném, jól esne,
Csak azért, mert a múltban,
Valamit elvesztettem.

Tudom, amit teszek, eléggé,
Nem is tudom, talán gyenge,
Szemtöl szembe mondani,
Érzéseim, talán jobb lenne.

Túl sok a talán, jól tudom,
Megtenni meg kellene,
Tán akkor is ha esélyem,
Nem más mint egy nulla.

Szüntelen keresem magamat,
Álmodozom egy lányról,
Kinek sugárzasa elér ide,
Veszem az adást, veszem.

Nem is tudom, a szívemet,
Lelkemet hagytam a múltban,
Kérlek gyere, gyere segíts,
Ránts vissza a jelenbe.

***

Napvers
Elment a nap aludni,
Horizonton lebukott,
Fényessen izzó korong,
Miben sose csalódóm.

Almatlan hajnalokon,
Várom szüntelen,
Felbukkan, szívem,
Örül, újra itt van.

Allandóan mellettem,
Bajban, rosszban,
Örömömet osztom meg vele,
S velem örül szüntelen.

Meleget, boldogságom,
Fényét adja,
Semmit nem kér,
Nagylelkü, ingyen adja.

Szereti is mindenki,
Hiszen csak ad és ad,
Ö az kire vágyom,
Hideg éjszakákon.

***

Állandóan érted ver
Mi a múlt, érdemes,
Almatlan hajnalokon,
Ezen gondolkozom,
Talán végre kitalálom.

Egy pillanat az egész,
Elmúlt, elillant,
Valami mégis hiányzik,
A lezárás, a vége.

Fáj a búcsúzás,
Nekünk nem sikerült,
Utolsó beszélgetés,
Kellett volna szivemnek.

Azóta se nyugszik,
Allandóan érted ver,
Meglátlak a távolban,
Kiugrik örömében.

Az öröm mit sem ér,
Hisz vége az egésznek,
Kérlek mondd meg,
Kár volt kettönknek?
***