Lehet, hogy az ideális hapsi ott van az orrod előtt?

Ismerős a történet, ha máshonnan nem, hát a Jóbarátokból. A lány találkozik a fiúval, összebarátkoznak, és aztán hetekkel, hónapokkal, akár évekkel később a lány egyszerre csak rájön, hogy szerelmes a fiúba.

Hány és hány emberrel fordul elő, hogy évek óta ismerte már azt, akiről „villámcsapásszerűen” egyszer csak kiderül, vele akarja leélni az életét. Mert a jó barátság, az összeszokottság szinte vakká tesz. Ha úgy érzed, valami ilyesmi történik veled, tégy föl magadnak néhány fontos kérdést.


Milyen gyakran beszélgettek?

Minden nap? Vagy még többször is? Hiányzik, ha egy nap valamiért nem beszélhettél vele? Fölhívod, akár csak azért is, hogy apró semmiségeket mesélj el neki? És ő is így szokott tenni? Ő az, akivel legelsőként akarod megosztani, ha valami nagyon jó, vagy nagyon rossz történt veled? Mindenről tudtok beszélni? Van valami, amit sosem mondanál el neki? Megnevettet? És téged ő viccesnek talál? Emlékszik a neked fontos dátumokra? Vesz neked „csak úgy” ajándékokat? Ha megkérdezi, hogy vagy, tényleg kíváncsi is a válaszra? És végighallgat, akkor is, ha negyedórát tart a válaszod? Emlékszik a régebbi beszélgetéseitekre is? Te mennyire folysz bele az ő életébe? Mennyire érdekel a munkája? A céljai? Az érzelmi jóléte? Mennyire érzel együtt vele?

Persze, ha mindenre igennel válaszoltál, akkor is foghatod még a dolgot a „jó barátságra”, és különben is, sosem gondoltál még rá, mint szexuális partnerre. És mi történik, ha egyszer mégis úgy gondolsz rá? Mit érzel, ha arra gondolsz, hogy mögéd állna, karjával átölelne, és finoman megcsókolná a nyakad tövét? A megszokás miatt elvetnéd elsőre a gondolatot, az biztos, mert hát ti jó barátok vagytok. De próbáld csak még egyszer elképzelni. Talán kellemes meglepetés lesz…