"Minden reményt feladtam már,
Azt hittem a jövő majd jobban fáj.
Szívem a jég börtönéből kitörni készül ,
de valami visszahúz,talán az ,hogy te
nem szeretsz engem ,s ,hogy megtudsz-e talán ,
örök rejtély marad tán.
Lehet majd egyszer csalódni fogsz bennem,
de hidd el kérlek,kedves én bármire képes lennék érted,
lehozni a csillagokat ,elvinni oda téged,
amíg csak ezen a nagyvilágon élek.
Hosszú és rögös úton megyek csak feléd ,
remélem majd egyszer látlak talán ,
s összekulcsolt kézzel ,megyünk együtt tovább.
Ha úgyhozza az élet ,hogy mi együtt sosem leszünk ,
gondolj majd vissza rám ,
hogy volt egy lány aki szeretett volna igazán.
Ha elszáll az idő és öreg ,ráncos leszek ,
karosszékben ülve gondolok majd vissza ,erre a versre ,mit sírva írtam."
***
"Nem feledem ,mikor kezed a kezemet fogta,s ajkad az enyémet szorította.
Emlékszem akkor majdnem sírtam,éreztem ,hogy a csók ,mit akkor kaptam,utolsó lesz talán,
s gyötört,kínzott az érzés,hogy mi lesz ezután.
Teljesen magam ,oda sem adtam ,csak féltem és sírni akartam.
S most itt ülök ,nagyon távol tőled,hogy mi van veled ,már rég nem tudom ,
csak azt ,hogy szeretlek nagyon."
***
|