Amikor túlságosan szeretünk:

Akkor beszélünk túlzott szeretetről, amikor valaki csakis kizárólag egy párkapcsolaton belül érzi magát teljesnek. Ebben a kötődésben folyamatosan nagyon szenved. Csak a partner félrelépései, közömbös vagy agresszív viselkedése foglalkoztatja. Bűnösnek érzi magát a másik hibáiért, önmagát okolja, mert nem eléggé "szerethető".
Saját ügyeit elhanyagolva teljesen a másiknak szenteli magát, és megpróbálja a szeretett személyt megváltoztatni (sikertelenül), hogy hasonlítson arra amilyennek, szeretné. Az esetek többségében, aki túlságosan szeret képes megérteni, hogy partnere nem felel meg elvárásainak. Megalázottnak, sértettnek érzi magát társa viselt dolgai miatt, de nem képes megszakítani a kapcsolatot, sőt ellenállhatatlan vonzódást érez. Amikor valaki túlságosan szeret, talán nem szeret eléggé. Nagyon erős a félelem a magánytól, és hogy nem érdemel szerelmet.

Ráakaszkodik valakire, akit nélkülözhetetlennek képzel. Határtalanul szereti abban a reményben, hogy a másikban félelmet ébreszt az elvesztés gondolata. Ez aztán olyan körforgásba kényszeríti, hogy egyre többet és többet kell, hogy adjon, hasonlóan bármely más függőséghez.